Eőry Emil

​

A klasszikus szobrászat és a népművészet hagyományos formanyelvét integrálni képes modern szobrász. Munkáit kezdettől műfaji sokféleség, változatos anyaghasználat (kő, fa, bronz, vas), emblematikus tömörségű formaadás jellemzi. Alkotásaiban természetelvű (az anyag törvényszerűségeit figyelembe vevő) és elvont formákból egyaránt építkezik, szobrait e két út szintézisét célzó, egyedi formaalakítás jellemzi. Korai, figurális korszakának klasszikus szépségű márvány- és bronzszobrait (pl. Sziszüphosz, 1972, márvány) a 80-as évektől kubisztikus formavilágú, erőteljes plaszticitású, absztrakt formák követték. Míg fából készült alkotásaiban elsősorban a fa alapvetően dinamikus struktúrájából kiindulva fogalmazta meg ősi, „történelem előtti” korokat idéző absztrakt kompozícióit, addig a 2010-es években alkotott absztrakt gránitszobrai inkább a jövőbe tekintően modernek. Bronzalkotásaiban ugyanakkor minden nonfiguráció ellenére tetten érhető az antropomorf indíttatású jelképiség. Szobrászi munkásságát expresszív forma és színvilágú festmények sora kíséri.